A lánchajtások főbb meghibásodási módjai a következők:
(1)
Lánclemez kifáradási sérülése: A lánc laza és szoros élfeszülésének ismételt hatása alatt, bizonyos számú ciklus után a lánclemez kifáradási sérülést szenved. Normál kenési körülmények között a lánclemez kifáradási szilárdsága a fő tényező, amely korlátozza a lánchajtás teherbírását.
(2)
Görgők és perselyek ütés okozta kifáradásos sérülése: A lánchajtás kapcsolódásának ütését először a görgők és a perselyek viselik. Ismétlődő ütések hatására és egy bizonyos számú ciklus után a görgők és a hüvelyek ütés okozta kifáradásos sérülést szenvedhetnek. Ez a meghibásodási mód többnyire közepes és nagy sebességű, zárt láncú hajtásoknál fordul elő.
(3)
A csap és a hüvely összeragasztása Nem megfelelő kenés vagy túl nagy sebesség esetén a csap és a hüvely munkafelületei összeragadnak. A ragasztás korlátozza a lánchajtás határsebességét.
(4) Láncpánt kopása: A pánt kopása után a láncszemek meghosszabbodnak, ami könnyen fogugrást vagy láncleválást okozhat. A nyitott átvitel, a zord környezeti feltételek vagy a rossz kenés és tömítés könnyen okozhat pántkopást, ezáltal drasztikusan csökkentve a lánc élettartamát.
(5)
Túlterheléses törés: Ez a törés gyakran fordul elő alacsony sebességű és nagy terhelésű sebességváltóknál. Egy bizonyos élettartam alatt, egy meghibásodási módból kiindulva, levezethető egy határteljesítmény-kifejezés.
Közzététel ideje: 2024. február 21.